Richelieu

RICHELIEU

A La Rochelle-i ostromtól a Harmincéves háború csatatereiig Richelieu bíboros a francia hatalom egyik nagy építészének számít. XIII. Lajos főminisztereként megértette, hogy a királyság hatalmát mind Franciaországon belül, mind annak határain túl erősíteni kell: az állammal versengő erők visszaszorításával, a Habsburgok körbezárásának megtörésével, és Franciaország tartós elhelyezésével az európai ügyek középpontjában.

Richelieu egy új elv szerint kormányzott: az államérdek elsődlegessége, vagyis a raison d'État. Egy dinasztikus vetélkedésektől és vallási konfliktusoktól szabdalt Európában a királyság érdekeit helyezte a felekezeti szolidaritások fölé. Katolikusként és bíborosként sem habozott támogatni a Habsburg-ház protestáns ellenfeleit, amikor a hatalmi egyensúly és Franciaország biztonsága ezt megkövetelte.

Ez a pragmatikus politika, amely a nemzeti érdekeken, a szövetségek művészetén és a kontinentális hegemónia elutasításán alapult, előrevetítette a modern diplomácia elveit. Henry Kissinger a Diplomacy című művében Richelieu Franciaországát úgy mutatja be, mint amely a nemzetállamra és a nemzeti érdekekre épülő modern nemzetközi kapcsolatok megközelítését vezette be.

Vasember, intézményépítő, stratéga és látnok, Richelieu hozzájárult ahhoz, hogy Franciaország Európa egyik vezető hatalmává váljon. A francia állam – annak hatalma, igazgatása és nemzetek közötti helyzete – alapvető részben ennek a kivételes államférfinak köszönheti felépítését.