A nyakék ügye: Egy botrány, amely meggyorsította a monarchia bukását
A királynő nyakékének ügye az egyik leghangosabb botrány maradt az Ókorban. Ez a merész csalás, amely 1785-ben robbant ki, visszavonhatatlanul beárnyékolta Mária Antónia hírnevét, és hozzájárult a nép gyűlöletének táplálásához, amely négy évvel később a francia forradalomhoz vezetett.
A gyémántnyakék: Egy rendkívüli ékszer
Minden egy kivételes nyakékkel kezdődött, amelyet a párizsi ékszerészek, Boehmer és Bassenge készítettek. 647 gyémántból állt, összesen 2800 karát súlyban, ez az ékszerészeti remekmű XV. Lajos szeretőjének, Madame du Barrynak készült. Azonban a király 1774-es halála után az ékszerészek egy hatalmas értékű, eladatlan nyakékkel maradtak: 1,6 millió fonttal, ami ma több millió eurónak felel meg.
Az ékszerészek többször megpróbálták eladni a nyakékot Mária Antóniának, de a királynő rendszeresen visszautasította, túl magasnak tartva az árat, és inkább azt szerette volna, ha a pénzt a királyi haditengerészetre fordítják.
A csalás főszereplői
Jeanne de la Motte-Valois: A manipulátor
Jeanne de la Motte azt állította, hogy a Valois királyi ház törvénytelen leszármazottja. Ambiciózus és gátlástalan volt, Versailles-ban élt a udvar peremén, kétségbeesetten próbálva meggazdagodni és társadalmilag felemelkedni. Ő tervezte és irányította az egész csalást.
Rohan bíboros: A megtévesztett előkelő
Louis René Édouard de Rohan, Franciaország bíborosa és főpapi jótékonykodója, hiú és naiv ember volt. Mária Antónia megbélyegezte őt, miután Bécsben nagykövetként megsértette anyját, Mária Teréziát, a császárnét, és kétségbeesetten próbálta visszaszerezni a királynő kegyeit.
Cagliostro grófja: Az okkultista
Giuseppe Balsamo, Cagliostro grófja, egy olasz kalandor volt, aki okkult és alkímiai praktikáiról volt ismert. Rohan bíboros barátja volt, és homályos szerepet játszott az ügyben, bátorítva a bíborost illúzióiban.
A csalás menete
Jeanne de la Motte meggyőzte Rohan bíborost, hogy ő Mária Antónia közeli barátnője, és közbenjárhat érte. Hamis leveleket fabrikált, amelyeket állítólag a királynő írt, és amelyekben a megbocsátását és a bíborossal való kapcsolat helyreállításának vágyát fejezte ki.
A manipuláció csúcspontja egy éjszakai találkozó volt, amelyet 1784 augusztusában a versailles-i kertekben szerveztek. A sötétben a bíboros találkozott egy nővel, akit Mária Antóniának hitt – valójában egy Nicole Leguay d'Oliva nevű prostituált volt, akit a királynőhöz való hasonlósága miatt választottak ki.
Meggyőződve illúzióiról, a bíboros elfogadta, hogy közvetítő legyen, amikor Jeanne közölte vele, hogy a királynő titokban meg akarja vásárolni a híres nyakéket. 1785 januárjában Rohan aláírta a nyakék vásárlását a királynő nevében, több részletben történő fizetés vállalásával.
A nyakékot egy állítólagos királyi inasnak adták át – valójában Jeanne bűntársa és szeretője, Rétaux de Villette volt. Az ékszert azonnal szétszedték, és a gyémántokat Londonban és Európa más részein adták el.
A botrány kitörése
Amikor az első fizetési határidő 1785 júliusában elérkezett, az ékszerészek Versailles-ba mentek, hogy követeljék a pénzüket. Mária Antónia döbbenten fedezte fel ezt az ügyletet, amelyről semmit sem tudott. A botrány nyilvánosságra került 1785. augusztus 15-én, a Nagyboldogasszony napján, amikor Rohan bíborost a versailles-i szertartás közepén, pápai ruhában letartóztatták.
A tárgyalás és következményei
A párizsi parlament előtti tárgyalás egész Európát lekötötte. XVI. Lajos, Mária Antónia ellenére, ragaszkodott ahhoz, hogy az ügy nyilvánosan legyen elbírálva, hogy megtisztítsa a királynő becsületét. Ez súlyos stratégiai hiba volt.
1786 májusában Rohan bíborost felmentették, a parlament úgy ítélte meg, hogy csalás áldozata volt. Jeanne de la Mottet megkorbácsolásra, vörös vasalóval való megjelölésre és életfogytiglani börtönre ítélték a Salpêtrière-ben. 1787-ben megszökött, és Londonba menekült, ahol rágalmazó emlékiratokat jelentetett meg Mária Antóniáról.
Hatás Mária Antóniára
Bár ártatlan volt, Mária Antónia megszégyenülve került ki az ügyből. A bíboros felmentése a parlament részéről a királynő elutasításaként értelmeződött. Egyre több pamflet és rágalmazó írás jelent meg, amelyek Mária Antóniát minden bűnnel vádolták: túlzott költekezés, botrányos kapcsolatok, a király manipulálása.
A nyakék ügye összpontosította a nép gyűlöletét az „osztrák nő” ellen. Hozzájárult egy könnyelmű, pazarló és erkölcstelen királynő képének kialakulásához, amely a forradalomig fennmaradt. Pedig Mária Antónia teljesen távol állt ettől a csalástól – ő volt a mellékes áldozat.
Mária Antónia, a Lotharingiai
Gyakran elfelejtik, hogy Mária Antónia nem csupán az „osztrák nő” volt, ahogy ellenségei nevezték. Apja, Lotharingiai Ferenc révén, aki a Szent Birodalom császára lett I. Ferenc néven, éppúgy lotharingiai volt, mint osztrák. Kevésbé ismert lotharingiai öröksége szerves része volt identitásának.
A nyakék ügye tragikusan illusztrálja, hogyan válhatott egy idegen, nem szeretett és félreértett királynő a birodalom minden bajának bűnbakjává, előkészítve a forradalmi változások talaját.
Következtetés
A királynő nyakékének ügye lenyűgöző példája egy merész csalásnak és pszichológiai manipulációnak. Még inkább megmutatja, hogyan képes egy botrány lerombolni egy hírnevet és megingatni egy monarchia alapjait. Mária Antónia számára ez az ügy a vég kezdetét jelentette, átalakítva egy francia királynő képét a hanyatlás szimbólumává, amely a monarchiát egészen bukásáig kísérte.
📖 További információk Mária Antóniáról:
Fedezze fel Mária Antónia, Franciaország királynője története J.-J.-E. Roy tollából, egy teljes életrajzot Franciaország utolsó királynőjéről, részletes információkkal a nyakék ügyéről és tragikus sorsáról.
Elérhető digitális formátumban (azonnali letöltés) és papíron (igény szerinti nyomtatás ingyenes szállítással).