HOMO HOMINI LUPUS — ÉS HA MÉGIS TELJESEN TÉVEDNÉNK?

Plautus írta, hogy „Lupus est homo homini” a Szamárkomédiában, bár Thomas Hobbes tette igazán híressé jóval később a Leviatán című művében. Érdekes látni, hogyan vált egy egyszerű latin színházi mondat egy ilyen sötét politikai filozófia alapkövévé.

Egyébként, a nagyon eltérő világképek kapcsán, inkább Hobbes nyers realizmusát vagy Rousseau idealizmusát és „jó vadember” elképzelését részesíti előnyben?

DE NEM EGY HIBÁN ALAPUL EZ AZ EGÉSZ?

Ha az ember farkas volna az ember számára, nem mennének-e jobban a dolgok az emberiség számára? Nem egyike-e a farkas a legszociálisabb állatoknak a saját fajtájával szemben?

Ez egy nagyon helyes megfigyelés. A modern etológiában a farkas a családi együttműködés és hűség mintaképe, ami teljesen ellentmond annak a metaforikus használatnak, amit Plautus vagy Hobbes alkalmazott. Ezek a szerzők a farkas képét anarchikus erőszak előrejelzésére használták, figyelmen kívül hagyva a falkák összetett társadalmi szerkezetét.

Ez egyben egy lenyűgöző félreértés a gondolkodás történetében. Ha a farkas valódi természetét követnénk, a Leviatán egy szolidaritásról szóló kézikönyv lenne!

A FARKAS, JACK LONDON ÉS MI

Ezzel kapcsolatban kedveli azokat a műveket, amelyek éppen ezt a kapcsolatot vizsgálják az állati ösztönök és az emberi szerveződés között, mint ahogy Jack London teszi a Fehér agyar vagy az Az erdő hívása című műveiben?