Henri Bergson: A francia filozófia óriása

Henri Bergson (1859–1941) a XX. század egyik legbefolyásosabb francia filozófusa maradt. 1927-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, a Francia Akadémia tagja volt, és forradalmasította a filozófiai gondolkodást azáltal, hogy az intuíciót, az időtartamot és az életösztönt helyezte gondolkodásának középpontjába. Művei, amelyek rendkívüli tisztasággal íródtak, továbbra is inspirálják a filozófusokat, művészeket és gondolkodókat szerte a világon.

Az élet, amely a gondolkodásnak szenteltetett

1859-ben Párizsban született Henri Bergson, az École normale supérieure-ben tanult, majd különböző gimnáziumokban és a Francia Kollégiumban tanított. Kiváló tanárként hallgatóságok sokaságát vonzotta előadásaira. Gondolkodása a korabeli uralkodó pozitivizmussal és anyagelvűséggel szemben épült, és a valóság dinamikus, alkotó szemléletét kínálta fel.

Bergson fő művei

Filozófiai hozzájárulásai közül kiemelkednek az Esszé a tudat közvetlen adatairól (1889), a Anyag és emlékezet (1896), a Teremtő evolúció (1907) és a Az erkölcs és a vallás két forrása (1932). Ezek a művek mind a filozófiájának központi témáit járják körül: az átélt időtartamot, az emlékezetet, az intuíciót, mint az elemző értelemmel szemben álló magasabb megismerési módot, valamint az életösztönt, amely minden életformát mozgat.

A nevetés: a komikum filozófiai elemzése

1900-ban megjelent A nevetés. Esszé a komikum jelentéséről Bergson egyik legkönnyebben érthető és legelbűvölőbb műve. Ebben a ragyogó szövegben a filozófus azt vizsgálja: mi váltja ki a nevetést? Miért nevettetnek meg bizonyos helyzetek, míg mások közömbösen hagynak bennünket?

Bergson itt egy eredeti tételt fejleszt ki: a nevetés a mechanikus merevség és az élőlény közötti ellentét észleléséből fakad. Amikor egy ember automata módjára viselkedik, amikor az élet ismétlődő mozdulatokban vagy sablonos magatartásban merevedik meg, megjelenik a komikum. A nevetés így társadalmi korrekcióvá válik, a társadalom módja annak, hogy megbüntesse azt, ami veszélyezteti rugalmasságát és alkalmazkodóképességét.

Miért olvassuk ma Bergsont?

A mesterséges értelem, a viselkedések egységesítése és a technológiai gyorsulás korában Bergson gondolatai meglepően időszerűek. Élet mechanizálódásának bírálata, az alkotó intuíció dicsérete és az emberi szabadság védelme értékes kulcsokat kínál korunk megértéséhez.

A nevetés különösen arra hív bennünket, hogy elgondolkodjunk emberi mivoltunkon: azon a képességünkön, hogy alkalmazkodjunk, alkossunk, és kiszabaduljunk az automatikusságból. Ez egy rövid, elegáns, mély mű, amely élvezettel olvasható, és olvasása után hosszú ideig táplálja a gondolkodást.

Bergson hatása

Bergson hatása messze túlmutat a filozófián. Marcel Proust, Gilles Deleuze, Maurice Merleau-Ponty, William James és sok más gondolkodó is elismerte tartozását neki. Tiszta stílusa, a legelvontabb fogalmak érthetővé tételének képessége és az élet optimista szemlélete egyedülálló szerzővé teszik a gondolkodás történetében.

Az 1927-ben kapott irodalmi Nobel-díj „gazdag és éltető gondolataiért, valamint a ragyogó ügyességért, amellyel ezeket előadta” illette. Ritka kitüntetés egy filozófus számára, amely művének egyetemes hatását tanúsítja.

📖 Henri Bergson: „A nevetés”

Hamarosan elérhető ePub, PDF és Kindle formátumban